Összerogyott Béla bácsiék előtt a kispad,
a kiülős, a beszélgetős, a pilledj, szomszéd,
összeszáradt, elkorhadtak a fenékalja lécek.
Cserélni kellett volna idejében, figyelemmel,
de ki ügyel a málló múltra a jövőbe rohanásban.
Csak a kutyák csaholnak, mintha ugyanúgy,
de azok is csak tessék-lássék, kamerakészen,
nyálzó hálát s kötelességtudást mutatva.
Rángatják a rájuk rozsdásodott vasszemeket,
az elődök láncát, a rángva kimúlt házőrzőkét,
amit átmentettek a gazdák a mai csahosoknak.
Kényelmesednek, fényesednek a régi fémhurkok
a zsenge nyakakon, a friss, fénylő torkokon is.


Zámbó Illés fotója