Sziwery Balázs: Ahol önmagamra találok (Versekről versben)

Olykor gyötrő másban,
szolgai bárgyú igazságban,
fellelkesítő hangulatlanságban,
találom meg önmagam.

Olykor gyönyörű gyászban,
feketébe burkolásban, lágyan,
szirmokat hintett elmúlásban
találom meg önmagam.

Olykor hivalkodó szinonímákban,
igazságtól félénk szimbólum-vágyban,
és kietlen, csak saját pusztaságban
találom meg önmagam.

Olykor karcsú szerelmi bájban,
egy árnyban, egy lányban, rothadásban,
sietve szőtt ritka színpompában
találom meg önmagam.

Olykor mocsár-mély önvádban,
lelketlen magány-feláldozásban,
paripák patkói nyomán a sár felszakadásában
találom meg önmagam.

Olykor rongy-hajnalban, zivatarban,
fekve édes, tűzvörös alkonyban,
hangban, és zajban, mézédes aranyban
találom meg önmagam.

Olykor a fényes dühben,
elszakadt ködben, virágok tépésében,
megvadult belső szikra kegyetlenségében
találom meg önmagam.

Olykor gondolati sokaságban,
leírt, megkönnyebbülések átkában,
könnyeim feltörlésében és a létben
találom meg önmagam.

Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten:

Sziwery Balázs: A WHO-szerződés margójára