Ocsovai Ferenc: Fehér Ópium

Amikor a határban,
a virágos réteken szétnézel,
vagy amikor a kaszálórét füvében
jóllakottan heverészel,
tudod-e, hogy minek bódít
olyankor különös, keserű illata?
Nem más az, mint a csábítóan
izzó Fehér Ópium szaga.

A kiskocsmáknak füstös
asztalához leülve,
idegen jöttmentek
piszkos szidalmát eltűrve,
és ha te vagy már az egész
környék legnagyobb szamara:
tudod-e, hogy ott kacag olyankor
a levegőben a Fehér Ópium szaga?

Finom terveidnek,
ha pókhálóját szövöd,
ha munkádért csontodat
és gerincedet össze is töröd,
vagy azt hiszed, hogy berepül egyszer
a Megvilágosodás szentjános-bogara:
majd úgyis észretérít azonnal
a kárörvendő Fehér Ópium szaga.

Friss leánytestek után
Apollónként szaladgálva,
beleragadva az átkozott,
bűnös, nimfaevő lázba,
tudod-e, hogy mitől csúszik
alólad majd ki a szerelem forró talaja?
Nem lesz az más, megsúgom,
mint a részeges Fehér Ópium szaga.

Amikor az Élet felszáradó
csöppjeit gyorsan kiinnád,
és az utókornak pusztán
néhány másodpercedet megírnád:
akkor se feledd, hogy beléd döf majd
a mindentaszemnek-érzés vad agyara,
hiszen rögtön kitöröl majd mindent
az irigy, szitkozódó Fehér Ópium szaga,

és mégis, amikor harci sebed
fekélyes görcsök között ázik,
és amikor a láncos vérebek
hada széttépett fejedre vadászik,
tudod-e, hogy mi lesz az,
amelytől új erőre kap
lelkednek szentebbik harmada?
Nem lesz az más, mint a felcsernek
öltözött Fehér Ópium szaga.

Vigasztaló, magányos,
végtelen estéiden
tudd, hogy mint gyöngéden búgó
asszonyhang a bús férfiben,
olyanná válik majd a nyomortelepek
alkonyi szürkében úszó moraja,
ha egyszer bekopog hozzád romos
hálószobádba a Fehér Ópium szaga,

és a korcsuló világot, ha már
fiatalon is meguntad,
ha az összes önkényúrnak
ajtaját már mind berúgtad,
tudod-e, hogy minek tart vissza
majd kellemesen kínzó gyászdala?
Tudod te azt, ó, hogy a csalfa,
undok, utálatos Fehér Ópium szaga!

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:

Ocsovai Ferenc: Trójai kín