A csavarhúzó. Tegnap kicsit feszegetted a kapucsengőt.
Hogy hallgasson. A rozsdamentes magozó amit az almának
vettél. Az adóhivatal levelére írt emlékeztető. Hogy nincs
ecet. Odébb környezetéből kitépett szöveg. A pillangó
alakú csapó a légynek a kávéskanál a papírízű gyógyszernek
a keserű versnek. A művér házi receptje a tavalyi zsúrra.
A tavaszi fáradtság aprópénzre váltva. A hordatlan
szabadidős ing az álló gallérrel lógó bőrkabát alá gyűrve.
A ragacsos alátét a papír éles széle a rádióból a szónoklat
ismétlése.
Noshát.
Innen mész sétálni ki. Kint házak árnyékából nézed
az Airbus alatt a varjakat. A nagyfeszültségű vezetéken.
A pékség előtt megsüllyedt a járdát. Erre keresed magadban
a szavakat. Délelőtt útijegyzetet írsz a maradásról. De nem
megy. Később az erdőmélyről akarnál de végül csak ülsz.
Szemközt keleti szőnyeg szárad és mintája mint a mese –
ezt nézed.
Kalász István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?