Domokos Dominika
szokásként mintázott útvonal
ablakra fércelt tekintet
az ablak egy folyami vászon
a tekintet:
fáradt, lomha, élenk, süllyedő
az arc:
gyűrödt, fakó, múlékony, feledő
és vagyok én
a felejthet-ő.
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
eltűntek gyermekéveink, tégláról téglára darabokban, / szótlan széthordták, közönyösen: sitt lett az ifjúságunk
Ványai Fehér József legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe
oly nehéz egy fehér / papírlapnak csak úgy megfelelni / s ha kérdezik „honnan jöttél” nem tudják nem értik / immár ugyanaz lenni többé miért nem