deziré
sikerült a hajnal ébredését
feszített a tempó mint a medencéd tükre
tükröd tükröd
sikerült megelőznöd
a hajnal ébredését
és a szomorúan lengedező házfalakra
te is firkálsz valamit
outsider
Miért nem rosszak Száldobágyi Csaba „rossz” versei?
Aranyi László
Ha egy alkotó megtagadja valamelyik művét, mert elfuseráltnak, sikerületlennek érzi, előfordul, valódi érték kerül a kukába. Hosszasan töprengtem azon, Száldobágyi Csaba ezt a három versét miért minősítette csapnivalónak? Szerintem egyik sem rossz, bár olvastam tőle (s vélhetően a továbbiakban is olvasok) ezeknél összehasonlíthatatlanul jobbakat…
Úgy tartom, az túlzó önkritika az egyik legnagyobb veszély, amely az alkotóra leselkedik! Mert ritkán fakad valós igényességből, legtöbbször a szűkebb és tágabb környezetünk elvárásai formálják. Ugyan, mit szól majd ehhez a szerkesztő? Vagy a közönség? A jó mű újra törekvő, eredeti mondandót hordoz, míg az elcsépelt, a közhelyszerű, a „second hand” líra, a vásári giccs nem… Nincs, nem is lehet más a mércénk!
Ettől függetlenül igaz Horatius szép, mélyen emberi mondása, miszerint „Quandoque bonus dormitat Homerus”. („Néha a jó Homérosz is szundikál.”) Időnként a legnagyobbaknak is sikerül borzasztóan hitvány műveket kiadni a kezükből. Ritkán a fordítottja is előfordul. Több évnyi, sőt, több évtizednyi rossz termés után megszületik valami egészen kiváló. Tehát csak óvatosan az ítélkezésben! Amíg egy-egy életmű le nem zárul, ne formáljuk róla véleményt! Mert az alkotó bármelyik pillanatban átléphet saját határain.
Mit javasolhatnék Száldobágyi Csabának úgy, hogy a legmesszebbmenőkig tisztelenben tartsam véleményét, költői autonómiáját? A rossznak vélt munkák is értékes vázlatok, „vers-csírák”. Nyisson egy új mappát, ahová ezek kerülnek. Később egy-egy részletükre talán jelentős, büszkén vállalt mű épül.
Nézzük csak! „…a szomorúan lengedező házfalakra te is firkálsz valamit” (ez olyan, akár a rosszkedvű, másnapos, pre-egzisztencialista Maurice Utrillo egyik reménytelenül sivár képe), „a város bélműködése za var ta lan” (zseniális!), valamint a zárt, kötött formájú „ráhagyás” című verséből: „maradok én aki voltam – egy mértani alakzat”…
Türelmet és kitartást kívánok neki! Meg azt is, ne legyen önmagához és műveihez ennyire szigorú!
Száldobágyi Csaba
a rom
dél múlt
szikrázóan csillogó szinültig pohara
inkba töltekezett a végső csepp is
a(z) . . . márkájú
italból fröcsögő beszéd valahová még
eljuthatnánk de
betelt
a józanság sűrű hálóját szövi
feltörő kétségek talán
illat szökik s a csatornafedél mint tulajdonképpeni
a város bélműködése za var ta lan
lezár
behelyettesít és
boldogan bújik más
. . . hoz/hez/höz a(z) . . . on/en/ön
különben kezdesz hasonlítani
úgy en bloc
csináld
egy pokolian nehéz utó szezonod
lesz
16:32
a rom
ráhagyás
el tudsz lökni legyél bárhol
befoghatod a füledet
vibrál a káromkodástól
vákuum-bélelt üreged
gyűlölsz csomó a torkodban
átadod magad magadnak
maradok én aki voltam –
egy mértani alakzat
fekszel szívverésed oda
ám láthattál még valamit
s eldöntötted rögtön hogy a
semmi nem maradhat itt
letaszíthatsz legyél bárhol
kijelölték a helyedet
isten épp kibúvót tákol
nem vitatkozom veled
Vélemény, hozzászólás?