Csák Gyöngyi: Hajnal az alkonyatban
Csák Gyöngyi
Hajnal az alkonyatban
Alkonyatba torkollik életem,
elpazarolt fürge délelőttök
és tespedt délutánok
vén leopárdjainak lenyúzott bőre
imaszőnyegem.
xxx
Hanyatlásfényű csöndemen
egy kéznek árnya átsuhan,
megérinti, kitakarja
ezüstté dermedt arcomat.
xxx
Valaki legördíti létemről
a szorongás köveit.
Hajnal az alkonyatban? –
mintha a végtelen
pengetne fényes altot
egy mélyhegedű húrjain.
xxx
Áll, s az alkony
romja szisszen,
alig látott,
mégis ismer.
xxx
Az Isten életre
úgy csigázott,
hogy szerelemre ijesztett?
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten: