Ádám Tamás

Por

Majának

Hogy több por maradjon
a szerelők után, morzsolok
csillagot. Mészkő mállik
ágyunkon, légzésünk nem ettől
akadozik. Puhán szürke az este.
Anyám karácsonyi kaktuszai
fürödni mennek. Mondják,
porból lettünk, így hát a szerelem
is porból nyílik. A szekrény
koszos ajtaján megrajzolom
azt a tíz hónapot, amikor
kényszerzubbonyt dobott ránk
a távolság, és remegésbe vitt
a hiány. Por mindenütt,
kiszáradt kút a száj. Mint
a cséplőgép faránál töreket
gereblyéző asszonyok,
kendőt kötünk az arcunkra,
szűrjük a nehéz levegőt.

Befogad a forró hintaágy,
meglesi szeretkezésünket
egy szürke macska, már rég
eloldalogtak a betörők.
Mi még maradunk, várjuk
az Eridanus misztikus
folyóját, hogy tiszták legyünk,
várunk töprengő záporokra.