Száldobágyi Csaba: a határok feszegetésének kétféle értelméről való elmélkedés
„Lét és nemlét szüli egymást”
(Lao Ce: Tao te King – Az Út és Erény könyve. Fordította: Weöres Sándor)
mi leszel ha nagy leszel
mondogatta Öcsi bácsi
de akkor már tudtam
inkább arra kíváncsi
kihúzza-e a nap végéig
fél üveg borral
mi lennék állítottam határozottan
(aztán írt egy utolsó monológot
saját használatra
illesztve hozzá aszinkron hangokat
végül bedobta a törölközőt)
mindegy alak vagy alakzat
fekete fehér járólapon
járunk az akác virágzik lila köd
meglátjuk majd
kienged-e a paplan alól
kilökődik vagy kilököd
van egyfajta magyarázat
szomorúan sóhajt kicsit sziszeg
tudod a szélmalmok is kivonultak
nyílt tengeren őrlik a vizet
vastag vezeték szállítja központi
akarat maga a mű
nyomják le a köldök körül
kidagad mint fényes lökhárító
egyszer csak neki ütközik
Öcsi bácsi olajcserén
nagyvizit
mi lesz magával mondogatta az orvos
(a még gyerek Gautama most tanul járni)
mi lenne (?) kölcsönös megállapodás szerint
feszegetjük a határokat
kinyújtózva hullapózban
Száldobágyi Csaba verse legutóbb a Szöveten: