Régóta

Csák Gyöngyi

Nincs itt senki
magányomra tenyerel
az egyhangú csönd,
hörögve kapkodok
fényes szavak után,
mintha jelenthetnék
ózondús levegőm.

Kívüle senki sincs már,
velem az Isten
tőle kérdezem:
helyem-helyét ki tölti ki,
ha elnyel az alagútban
csalogató végtelen.

Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:


Discover more from SzövetIrodalom

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Leave a Reply