
Régóta
Csák Gyöngyi
Nincs itt senki
magányomra tenyerel
az egyhangú csönd,
hörögve kapkodok
fényes szavak után,
mintha jelenthetnék
ózondús levegőm.
Kívüle senki sincs már,
velem az Isten
tőle kérdezem:
helyem-helyét ki tölti ki,
ha elnyel az alagútban
csalogató végtelen.
Csák Gyöngyi verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
