Ádám Tamás: Leltár

Itt felejtett hajszálaidra
terelik gondolataimat a kutyák,
szavaid fenyőillatára, fogaid
mély, patkó alakú sebeire
lapockám alatt. Az éjszaka
szaggatott takarójára.
 
Most leltárba veszem csizmád
huzatát, ruhád örvényét,
pillád guillotine mozdulatát.
A véresre harapott hajnalokat,
a zápor csontig hatoló nedvességét,
hordók bordáinak roppanását.
 
Mondom még: combodon
elfolyó időt, kispárnák pirosló
erotikáját. Páradús szobámban
a filodendronról lecsorgó mosolyod.
A görnyedt olvasólámpa körül
az üres üvegek döglött űrhajók.
 
Itt maradtak ágyamon a bosszús
sasok, fényes csatok, hogy megsebezzék
esténként a holdat.