Tegnap esti képek
Ocsovai Ferenc
Vajdahunyad várához vittél
és csak kóboroltunk a gallyak
és vámpírszobrok közt a sötétben.
Úgy voltam vele, hogy találkánk
nem lehet egy a sok közül
csupán és véletlen egészen,
mert épp olyan voltál, amilyennek
elképzeltelek és amilyennek
igazán látni szerettelek volna;
úgy néztél kacér szemeddel
és nevető, fekete fürtjeiddel,
mint egy ismerős tükörforma,
aki nekem valahol női másom;
aki tán’ hozzám hasonlóan érez és él,
és akinek a világ sok-sok rejtelme
és csodája ugyanoly cserfesen zenél,
hiszen veled azt is meg tudtam
vitatni, amiben társtalan voltam,
amit senki más a Földön meg nem értett;
éppen ezért nem lehet talán visszahozni
a tegnap esti, romantikus filmbe illő képet,
mert amúgy sem voltál gyöngédebb
csöppet sem velem, mint kutyáddal,
akinek még a neve is ugyanaz volt.
Legalább mondtad volna, hogy ül,
fekszik, de te rám sem hederítettél,
pórázra vert lelkem hiába is csaholt.

Ocsovai Ferenc verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?