Vonalak
Siska Péter
Elhullott madarak
és csírázó magvak csöndje.
Még könnyű és üres
az ég,
hajnalodik,
jelentés nélkül –
kihajt a fű
a térkövek közül.
A sejtek osztódnak benned
tovább.
A tengerre gondolsz.
Vársz.
Lassan, sajogva
örvénylenek a vonalak
tenyeredben.
Siska Péter verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
Köves István KALAPLEVÉVE KÖSZÖN 1.A madárijesztő-alkatú, sápadt, vézna Kafka (nem szegény Margitunk, ő két effel, hanem a prágai „bogaras”, a Franz), nyáron naponta lement a bársonyos folyóhoz, és leúszta ott akkor azt a másfél-két kilométert,…
BÍRÓ JÓZSEF FUTURIST ( ? ) SURREALIST : nem még véletlenül sem sem nem futurista sem nem szürrealista csupán édeskés szocreál giccs annak is igencsak silány : pirosra festett ajkú kisleány egy szál félhosszú agyonfoltozott…
Aranyi László legutóbb a Szöveten: Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe