Vonalak
Siska Péter
Elhullott madarak
és csírázó magvak csöndje.
Még könnyű és üres
az ég,
hajnalodik,
jelentés nélkül –
kihajt a fű
a térkövek közül.
A sejtek osztódnak benned
tovább.
A tengerre gondolsz.
Vársz.
Lassan, sajogva
örvénylenek a vonalak
tenyeredben.
Siska Péter verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?