Erdei Péter: Múltidézés

Múltidézés

Erdei Péter

Ülök az ablak mögött,
figyelem az utca túloldalát.
Lent sietnek a gyalogosok,
az utca túloldalán
egy ablak mögött ül Ő,
nézi az utca túloldalát
és engem.
Néha a gyalogosok felnéznek rám,
néha a gyalogosok felnéznek rá,
mind figyelik,
ahogy figyelem őket.
Mind figyelik,
ahogy figyelik egymást.
Figyelő országban élünk,
(meg)figyelő országban.

Verset írok
róla, aki odaát ül
az ablak mögött,
és jelentést ír rólam,
jelentést ír
a gyalogosokról, akik
jelentést írnak
rólam,
róla,
az utca túloldaláról.

Eltöröm a rendet,
kilépek a (meg)figyelés rendszeréből,
néztük egymást eleget.
Egy lépés csak az egész.
Át az ablakon.

Szállok az utca túloldalára,
bekopogok az ablakon
ő zavartan néz, majd elmosolyodik
és kilép az ablakon.

Együtt szállunk
a gyalogosok fölött,
akik megállnak,
ránk néznek és mosolyognak.
Futnak néhány lépést,
lendületet vesznek
és már repülnek is velünk.
Ez jó.

Jobb, mint (meg)figyelni,
jobb, mint (fel)jelenteni

Fölszállunk a házak fölé,
körbe nézünk, idefönt mindenfelé
mosolygó emberek.
Rendszerváltás.