„…Csak úgy néz ki.”

„Az elnök már nem ember. Csak úgy néz ki.” – ezt a senryū-t (vagy ha jobban tetszik,  senryū-szerűséget) akár egy keserűen „rendszerkritikus” street art alkotáson is olvashatnánk… A legutóbb velem készült interjúban (USA) akadt egy kérdés erre vonatkozóan. Igen, egyértelmű, hogy a street art a kortárs művészet organikus részét képezi. (Amikor még híre-hamva sem volt, szorgosan gyűjtöttem a nyilvános illemhelyeken talált feliratokat. Amelyek az utca művészetének speciális, ám rendkívül érdekes vetületei.) A street art nem igazodik meglévő kánonokhoz. De a fogyasztói társadalom műkereskedelmi elvárásaihoz sem. (Pl. egy jókora graffiti a híd valamelyik pillérén nem eladható, legfeljebb a híddal együtt!) A művészet fojtott erjedését éljük napjainkban világszerte, ha nem is „rohanunk”, de legalább óvatos tyúklépésekkel megyünk a „forradalomba”. A versek már rég kimásztak hagyományos formáikból. Ahogy a prózák is. Sőt, az írott szöveg számára többé nem elegendő az A/4-es papírlap. Valószínű, kopernikuszi fordulatok alakítói vagyunk… (Kár, hogy ez csak évtizedek múlva derül ki…)

Aranyi László