Farkas Arnold Levente

A hézagokon

A rabfelügyelő azt sem
tudta, mit gondoljon. A sze-
retet nem vágyik egyébre,
mint beteljesíteni önmagát.
Ettől a mozdulattól megint
zavart lettem. És kisbabáink
születtek. Mintha lebénult
volna a nyelve. A megkövese-
dett halakkal és lágy mohával
beborított hajótest belefúródott
a homokba. A létezés
mindenben azonos.

A börtönparancsnok pulyka-
vörös arccal szitkozódott.
Kínáljátok egymást kenyere-
tekből, de ne ugyanazt a cipót
egyétek. A padlásfeljáróhoz
egy asztalt toltunk. Azt fe-
leltem neki, hogy egyebek közt
ezt is az egyetemen tanultam,
a háború után. A plajbászt
nem vette vissza a krampusz,
csak a papírlapot. Titokban,
törhetetlen hangyaszorgalommal
lázítgatta a falu asszonyait
a férfiak hóbortja ellen, akik
már hozzá is kezdtek a költöz-
ködés előkészületeihez. Más
a beszéd és más a fecsegés.

A beszéd jótékony
hatásal van a rabokra,
különösen a mai, amely
arról szól, hogy a menny
gondoskodik valamennyi
teremtményéről. Miként
a lant húrjai egyedül vannak,
habár ugyanarra a dallamra
rezdülnek. Nekem az volt
csupán a dolgom, hogy kérde-
zősködés nélkül megértsek
mindent, agyamban fölépítve
és szétszedve a szavakból
megismert embereket.
A hézagokon vasborostyánok
bújtak át. Lassacskán rá-
jöttem, hogy a szememben
ellenállhatatlan vonzerő lakik.

A káplán a pokol ecsete-
lésénél tartott, ahogyan
azt a parancsnok feltételezte.
Mert az ő lelkük a holnap
házában lakik, ahová ti nem
látogathattok el, még álmaitok-
ban sem. Derekát nyomkodta,
miközben takarított, és nagy
fohászkodással hajolt le, ha
felemelt valamit a földről.
Kevés amerikai értesült ar-
ról, hogy jóval pusztítóbb volt,
mint például a hirosimai.
Háromszor mentem férjhez,
és azt hiszem, egyik esetben
sem szerelemből.