Papp Ákos

Szimfónia

Földekből bújik a tavasz,
lángoló szirmok az ágon.
Vágyam törzsedbe olvad.
Álmomban tejutat fonok
leomló fürtjeidből.

Virradat

Romokból sarjad a hajnal,
fényhúron balanszoló álmok.
Képzeleted derengő pocsolya.
A nyújtózkodó színpadon
mélybe szédülnek a távlatok.

Ölelésedben

Az árnyak levetkőznek,
végtelenbe tágulnak a fák,
gyökereik befonják az eget.
Fényed elmerül a mélyben
ölelésedben álmodik az idő.