akkor a domboldal

ülök kint hogy honnan ér
a fény az attól függ
az égen gépek felhőkön át
lejjebb lejjebb ereszkedve
kapaszkodom a korlátokba
magamról meg meg
feledkezve
 
minden mindenütt
mesék rímrontója
fülbe súgott formátlan szavak
félemberek lakják e helyet
tükörben nézik az új évadot
saját tévéjük helyett
 
érkezik az első repülő hal
celofán szárnyakon száll alá
ki merne mily halált megvető
bátorság naná na ná
 
indákon az erezet valaki
locsol fönt szivárognak
a felhők ereszek olajfoltos aszfalt
ez a városközpont felé megy
mondanám de nem
terítesz asztalt ma se nekem
se másnak egyetlen kapcsoló és
a vége egy befejezetlen történelem
 
Aquinói kikopott ha
sonmás ki erre ki arra fel is
le is a kar ereszkedik
egyre lejjebb mikor a pohár
törmeléke után kutat ameddig
a partvis elér nedves kézzel
kitapogat telér a falnak
lökött dívány alatt irányváltásban
a repülő kalap a repülő kalap mert

minden a te szemedtől függ