Balajthy Ferenc

Semmi sem az

(Filohimnikus képzelgések)

Bolygónak hazudja magát a porszem,
Nagy embernek, a szőrtelen majom.
Húst imitál szójabab, ha megeszem,
S Krisztus Keresztet, árnyék a falon!

Fehérnek tettszeti magát egy ördög,
Koldus, – királynak képzeli magát.
Szarvatlannak bősz bika, amíg földöf,
Hercegpalást, pedig csak nagykabát!

Semmi sem az végül, aminek látszik,
Vakablak virágos szivárványt játszik,
S egy Igazmondó Juhászt a hazug. –

Semmi sem az végül, aminek látszik,
Tűzkő a szó és egyszer majd szikrázik,
S Új Istent teremt magának, – ha tud!