Fábián István: Szűnés (vers), A csatalovakat senki nem kérdezte (rajz)

Nincs a van, és nincs a nincs sem.  
Érintéspára rozsdás kilincsen.  
 
Pókhálós ablakon táguló tekintet,  
idebent ver a szív vakon.  
 
Elmúlt napunk: néma bogarak  
felhője tarlókon szétsodorva.  
 
Odakint levelek, millió árva:  
egyetlenekként hullanak  
 
az éjszaka hűlő sarába.  
Száll penészes, fullasztó polyva.  
 
Kutya vonyít a tompa Holdra.  
Az ég alatt megállt a Nap.