Aranyi László: Allergic Self-Portrait (visual poem, jegyzet)

Ilyen, amikor testünk valamely igencsak visszataszító jelensége válik egy műalkotás alapjául. Az „Allergic Self-Portrait (visual poem)” a „body art”-hoz tartozna, csak éppen más a rezonanciája. Bőrgyógyászati allergia gyötör, a fotó eredetije 2 nappal ezelőtt 23 órakor készült a nyakamról. Egyelőre az orvosok tanácstalanul állnak a különös nyavalya előtt, elképzelni sem tudják a kiváltó okot, s addig marad a szinte semmit sem érő tüneti kezelés. Ráadásul tegnap már megint megjártam. Említettem a kedves, csinos, fiatal doktornőnek, hogy ugyan tisztában vagyok vele, ez nem egy Stephen King regény, de mégis úgy élem meg, hogy a betegség valami organizmus, nappal békén hagy, csak a sötétedést követően tervszerűen támad. S vándorol is, egyik testtájéktól a másikig. Egyből azt kérdeze: „mikor jártam utoljára az ideggondozóban?” Nem érdemes őszintének lenni az orvosunkkal… Az „Allergic Self-Portrait”-ra visszatérve, tudom, istentelenül csúf „visual poem”, nehéz elképzelni, hogy bekeretezve bárkinek az ágya fölött függjön, de ez is én vagyok… (Pontosabban, most ez vagyok én…)