Farkas László
Tankák
Túl hangos nekem
Ez a mostani világ.
Mennyivel jobb hely,
Hol a tomboló vihar
Csak halk röptű sóhajom.
Szélvihar, eső.
Bolondul ébredt tavasz.
Didergő napok.
Kikelet sírján törött
Platán ág, mint kopjafa.
Patakba lépek,
Lábamról sár oldódik.
Béka mered rám.
Nem tisztulok, bár kéne
De csak vizet mocskolok.
Nehezen nyíló
Ajtó mögött találod
Amit keresel.
Tárt ajtón felesleges
Dísz a kilincs és a zár.
Koppanó léptem
Betonon semmibe vész.
Nem is létezem.
Erdőben, bár halk vagyok
Mégis minden rám figyel.
Farkas László legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
