Aranyi László: Három csapás (senryū, jegyzet)

Aranyi László

Három csapás

Három senryū-szerű vers afféle „hármasoltárként”… Arra törekedtem, olyan asszociációs mezőt alkossak, amelyet az olvasónak kell kitöltenie. Ez közel áll a modern vizuális költészet és a senryū logikájához: nem magyaráz, hanem egymásnak feszít képeket. Az első és a második talán még úgy-ahogy értelmezhető, a zsugorodik-tágul ellentétpárból kialakult groteszk ontológiai csere, valamint a forró levesbe ugró béka erkölcsi intelemként történő felmutatása. A harmadik viszont eltérő, itt a beszéd már nem közöl semmit. Lebeg. Ám a lebegésnek valamiféle struktúráját is látjuk. Az alkotói szándék, hogy a világ nem logikus, a képek önálló életet élnek, az erkölcs, a test, valamint a kommunkáció ugyanannak a szétesésnek különböző megnyilvánulásai. Ahogy Ady írta: „Minden Egész eltörött…”