Géczi János: Súly

Vállamra vetted ezt a lelket.
Nem gyermektest ez a teher,
hanem minden kontinens mocska,
az összes tenger,
ami neveket nyelt el,
valamennyi határ,
amit vérrel rajzoltak.

Előttem a víz,
nem mozdul, képtelen folyni.
Tükör, amibe belefullad az ég.
És nincs túlsó partja.

Ő kérdez engem, akit cipelek,
Kristóf, átviszel-e?

Uram, tudod:
ha belépek,
és a túlpart nem Te vagy,
mindketten a mélységé leszünk.
Ha itt maradok,
a sár elemészt.

Könnyebb-e a teher,
ha jössz velem a vízbe?
Vagy kisebb-e,
ha szólsz hozzá?

Mert roskadok,
s ő a vállamon van.

(A vers a Vigilia augusztusi számában olvasható.)
Fotó: Géczi János Facebook-oldala