Kalász István: Újra

Kalász István

Újra

Denevér hajnali háromkor,
messze elhaladó vonat,
buszon ül leghátul, egyedül,
elmosolyodik a szélvédőn át.

Járőrkocsiban olvasó rendőr,
boltban falnak dőlt eladó,
koldus nyakában hideg lánc,
a téren galambhalál.

Órásboltban várni,
mozgólépcsőn maradni,
a téren menni szürkületben,
megszédülni hirtelen.

Gyógyszeres üveg az asztalon,
szekrény tetején whisky,
a telefonba’ szavát adja:
amíg él, marad.

Tükör előtt csak áll,
a sötét szobában dúdol
és mire hajnal lesz megint,
minden kezdődik újra.