Nagy Gusztáv
A besúgók kora
Nincs itt olyan nagy baj, uraim,
csak úgy múlnak el a napjaink,
hogy kiforr belőlük a titok,
amit a rendszer most kinyitott.
Volt kor, a füstös asztal alól
kihallatszott még a bús panasz,
s a besúgó halkan suhant oda,
hogy elvigye mindazt, mi igaz.
Aztán jött egy-két sötét szoba,
hol a papírra is ráfagy a fagy,
és gumibottal jött a hiba:
hogy a testvérednek rabja vagy.
S ma nem kell kulcslyuk, sem régi toll,
egy gép feni rajtunk vak szemét,
láthatatlan háló ránk csatol,
s monitor őrzi lelkünk helyét.
Változnak mindenek, a nevek,
de a gerinc még ugyanolyan:
míg épülnek újabb bérfalak,
a besúgó élni fog untalan.
Nagy Gusztáv verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
