hazudd hogy virágoskerted őrizetlen nyikorgó kapujátnem kutyák rágták rúgták s nem ugatta el a hold az éjjelszívemről feslett virágaid nem...
szürreális
a várótermek ajtajaira üvegfátylat vont a szél murmog remegsz elmélkedsz talán csillagpenészesen rozsdállt félkalapod alól megvont szemöldököd ívébe kapaszkodik egy...
Nekem elég lesz körmeid alól a koszfejemre vont fekete párna ha megfojttudom jóságod és kegyelmed megrontattól ami lennék ember-kárára magam...
