Radmila Marković: Majd, ha eljön az örök tavasz – Kad budem u carstvu tvome

Majd, ha eljön az örök tavasz

Uram, Neked mondom el titkomat,
tudom, minden szavam közöttünk marad.
Igaz, előtted nyitott könyv vagyok,
nem magam miatt teszem a vallomásom.
Kételyeim feltárom, remélem megválaszolod,
ha nem most, hát majd egykoron,
amikor országod kapuján kopogok.
E földi létben ártatlan embert nem ismerek,
tetteimre, gondolataimra nem mentség ez,
mert gyarló vagyok, mint a nagy többség.
Türelemmel nem igen áldottál meg engem,
füllenteni is füllentettem, főleg másokért,
de hazudozó sohasem lettem.
Loptam bizony gyermekkoromban más fájáról
diót, sőt társaimra is hatásom volt,
de tolvajjá soha sem lettem, most
nem én vagyok az érdekes, hallgasd
meg igaz kérésemet.
Védd meg, óvd, és segíts gyermekeimen,
legyen életük elégedett, nem kérem a
lehetetlent, de gyerekeik, az unokáim olyanok
legyenek, mint a lágy szellő, ami frissít, erőt
kölcsönöz, de sziklát romboljanak, ha kell,
győzzék le a tenger hullámait, hajójuk
ott kössön ki, ahol a boldogság útja kezdődik,
ami soha sem vész a semmibe, köd sem von
fátylat az út végére. Nem baj, ha néha küzdeniük kell,
így erősítsd meg szívüket, lelküket,
legyen akaratuk töretlen, kemény, mint az acél,
ilyenre kovácsold ki mindegyik testét, lelkét.
Azért mégsem vagyok olyan szerény,
arra kérlek, ha eljön a vég, fogd meg a kezem,
és hagyd, hogy örökre boldog legyek.
Igen Uram, értettem minden szavad,
arcomon mosollyal várom az örök tavaszt.

2017. aug. 5.

Kad budem u carstvu tvome

Gospode moj, tebi se obraćam
znam moje reči ostaju večita tajna.
Pred tobom sam otvorena knjiga,
moja ispovest nije zbirka mojih greha.
Sumnje ću ti sve ispovedati, nadam se
da ćeš mi odgovoriti, ako ne sada, već kada
budem molila otvaranje kapije tvoga sveta.
U ovozemaljskom životu ne poznajem nikog savršenog
nije ovo opravdanje za sve moje učinjene grehe,
jer sam u redovima svih ostalih koji su ljudi.
Strpljenjem me, dragi Bože, baš nisi blagoslovio,
čak sam nekada obilazila istinu, da spasim druge,
ali laži na laži nisam gomilala, lažljivica nisam postala.
Krala sam, priznajem u detinjstvu orahe sa tuđeg drveća,
čak sam i druge sa sobom povela, ali u životu lopov nisam postala.
Dragi Bože, nisam ja važna, ja Ti se obraćam kao brižna majka.
Obraćam ti se najiskrenijim željama mojim.
Zaštiti, pazi, pomagaj i čuvaj moju decu,
neka budu u životu zadovoljni. Ne tražim nemoguće,
ali deca im, unuci moji u duši da su kao povetarac,
koji im snagu daje, osvežuje, da ne klonu,
ali neka ruše i stene koje im put prepreče,
izvojevaju pobedu nad ogromnim talasima nevolja,
njihov brod nek usidri tamo, gde im put sreće počinje,
koji nikad neće nestati u tamnoj noći, ni magla neće
svojim neprovidnim velom sakriti kraj životnog cilja,
tako im ojačaj dušu i veru i tvoju ljubav i dobrotu,
nek se uvek trajno bore za tvoje ideje, tako ćeš
od njih stvoriti kao čelik jake i dobre ljude.
Ipak nisam baš toliko skromna duša,
kada dođe kraj moga puta, uhvati me za ruke,
i dozvoli mi da zauvek sretna budem.
Hvala, dragi moj Bože, shvatih sve šta mi reče,
srećnim osmehom na licu čekaću večito proleče.

(Magyarról szerbre a szerző,  Radmila Marković fordította.)

05. 07. 2017.