VERS

Bartha György: a teaházban

szemben egymással
közben ránk omlik
az öregség fehér fátyla
bent meleg van
megfut az ablak
ujjaddal ráírod neved
s a betűk megmozdulnak
cseppekben bomlanak
meg a szavak
végigcsorognak
a kirakatüvegen

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .