Kalász István: Télvégi nap foszlatása

Hajnal kint 0 fok kávé
Poros szék beakadt fiók
Hideg megy át a szobán
Hallgat kinéz az ablakon
Felhők keletről
Kőlépcsőn le
Híd a sínek fölött
Járőrautóban olvasó rendőr
Mozgólépcsőn sorban
Eladólány falnak dől
Órás kirakata előtt vár
Piros tűzcsap … zöld szemetes
Mindennek ára van
A buszon leghátul egyedül
Aluljáróban galamb
Koldus nyakában lánc
A kőlépcsőn megint
Gyógyszeres üveg
A fehér élettöltőt bedugja
Telefonba szavát adja
Nem gyújt meg semmit
Tükör előtt Mi lesz
A „majd meglátjuk” mondás után csönd
Szükségszavakkal fekszik
Élőszóban Ámen
Hajnalban a felhők megindulnak
Az első hangya a falon
Megint a kőlépcső…
Nem vész el semmi

Kalász István verse legutóbb a Szöveten: