egy párhuzamos univerzumban
létezik egy kánon sőt meghatározó
amelyben mészöly nádas esterházy
amolyan szentkuthy-szerű különc
lengyel józsef gáll istván intertextusok
formájában él és már túlteng a fiatalok műveiben
sinkó ervinről és a dokumentumregényről
vagy éppen nagy lajos űttörő szerepéről
írnak hallgatók szemináriumi dolgozatot
cselényi lászló ünnepelt költő
a nyugatos esztéticizmus pl kosztolányi
nem volt háttérbe szorítva csak kiment a divatból
nem tiltották be márait és nem ment feledésbe
sinka istván és veres péter sőt illyés gyula se
az állam nem támogatja az irodalmat ahogyan
az élsportot sem hiszen a piacról megélnek
mint máshol a világban esetleg munka mellett
foglalkoznak a passziójukkal ezért függetlenek
minden külső befolyástól
nem ügynökök
nem ügynöközik egymást
hanem olvassák
két-három idegen
nyelven a friss külföldi irodalmat
időnként németül franciául angolul írnak
vannak ilyen életszakaszok
a határontúliak a többségi nyelven is
megírják saját műveiket
majd hülyék lesznek szűkíteni a célközönséget
a zsánerirodalom nem ciki
magasirodalmat pedig nem csak sznobok olvasnak
az üzemi könyvtárakban falusi kultúrházakban
rendszeresek a felolvasások író-olvasó találkozók
alig középszerű képességekkel nem lehet
senki pénzosztó ember
élethosszig főszerkesztő
kézirat kettős vak bírálat után
kerülhet elfogadásra elvből
és egyszerű üzleti érdekből
ki adna pénzt azért ami szar
Bene Adrián verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?