megígértetted velem hogy jó leszek
csendben maradok
nem kell hogy elbújjak de ne mozogjak
ezek olyanok mint az állatok
hangosak és buták

a szemetesben remegnek az
összegyűrt papírok
fejlődések és világszabadságok
mint a nő a nagy sárga bundában
a vasútállomáson
akit félreállítottak megsimogatni
olyan volt mint egy nagy virág
az eső után
lekonyult és remegett
mit rejtegetsz?
hiú dolgokat

levelet küldeni szabad-e a mikulásnak?
lelopták a szárítókötélről a paplant
esküszöm csak azt kérnék
meg egy farmernadrágot

mint az a nő aki megölte a férjét
és utána szappant főzött belőle
csodájára járt a falu
azt mondták bőrfiatalító
ő meg csak nevetett és mosolygott
még akkor is amikor elvitték
érezték rajta a férje illatát
elköltöztették és a kezébe adtak
egy húsklopfolót meg egy
locsolókannát
hogy foglalja el magát
tápláljon gondozzon neveljen

mivel fedjük be a lyukakat
és hogy tüntessük el
az asztalról a barna foltokat
horgoljunk rá terítőt

Szögi Klaudia verse korábban a Szöveten: