A merev arcú partizánlányok körülülik az asztalt. Mamó behozza a kékmázas nagylábast, fölig tele barátfülével. Két kézzel markolnak bele, mind fölfalják, nekem nem jut. Valójában engem észre se vesznek.
az álmom szitál,száll akár a hópihelelkem elhagyott szemrehányásokmiatt láthatatlan atörékeny könnycsepp Discover more from SzövetIrodalom Subscribe to get the latest posts sent to your email. Type your email… Subscribe