Rigó Tibor: Tél

Hosszú lesz
ez a tél is
megint
szívünkbe most ezüst jégvirággal érkezik
dérfoltot hagy rajtunk mint mindig ugyanúgy
a ma még izzó parazsunk is
szép lassan kihuny
nézd az ég kékje felettünk már hamuszürkére borult
homlokod boltíve alatt a gond
félek majd fekete kormot ont
mély gyásza
mind reánk ragad
láthatod ahogy meghalni készülnek a fák
az ablakok alatt
ne sirass semmit
vissza a nyarat se várjad
késő már
kérlek
ne aggódj
várd hát
az ajtónkat szélesre tárjad
majd dérfüggönyt libbent
csodás emlékeinkből
drága csipkét sző
rá a tél
a kilincsen csikorgó fagy matat
látod a távolban kéklik a jég
ó mily csodásak
a dombok
ahol először vártalak
de ez a tél
megöl majd mindent megint
nem várja meg hogy színaranyba mártsalak
pedig hittük hogy szép lesz
de ugye érzed már ahogy
a bánat
most ránk ragad.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: