Rigó Tibor: [Ma mintha szebbek lennének…]

Ma mintha szebbek lennének a zegzugos utcák
az esőtől
üvegként fénylenek az útmenti kövek
nem láttam még sehol kidobott karácsonyfát
bár már színes gömbökbe zárták álmaikat az emberek
karácsony elmúlt
a kis Jézus is lassan egy hetes
mintha elfáradtak volna már
jászlánál a barmok
hűvösebb
a jászol felé áradó langypárás lehelet
Mária szorosabban öleli magához
szent fiát
József nézi csendesen és ha volna hol
talán főzne is
egy bögrényi gőzölgő teát
hogy járja át őket
a melege
mert múlik az ünnep
és év végére elfogy ismét majd a cukorba megmártott
szeretet
karácsonyfa repül ki majd
a kitárt ablakon
a harmadik emelet
magasságából
csattan a sárban egy nagyot
szemetes jő
vagy a házmester cipeli morcosan
tovább
szájában cigi és szidja a szenteket
a kukába dobja unottan a kopár
Jézuska-fát.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: