VERS

Rigó Tibor: [Szépet szólni akartam csupán…]

Szépet szólni akartam csupán
halkan
folyékonyan mint ahogy siklik friss havon a szán
fogaim közt megszűrve egyenként a szót
közben kitárni előtted
sarkig
a rozzant
konyhaajtót
mint ahogy illik is ajtót nyitni a becses
vendégnek és
közben fényes örömmel telik meg csordultig a lélek
jöjj hát be hozzánk
karácsonyi kócos fejű angyal
előtted itt még boldogság nem járt
itt könnyekkel mossák le olykor
az asztalt
jöjj csak el és én
aranyló hajadba
befonom az álmom
ruhád is díszíteném
bár nem használnák suhogó selymet sem csillogó vásznat
a fehér hópelyhekkel
díszíteném angyali ruhád
óh tudom fénye betöltené e
magányba roskadt
bánatos szobát
ám előtted vinném én
a fénylő gyertyalángot
hogy eltalálj oda is
ahol álmokból szőtt
paplannal vetnék meg az ágyad
ahol még nem feledték az igaz szeretet édeskés ízét
hol tavaszi fűcsomókból vert
szőnyeg a járda
és vidáman pöfékeli az égre fel
füstjét
a megdűlt kémény
ahol vajúdó Máriát
várnak az esti meghitt csendben
hol ringó bölcsőt kapna a didergő kisded
jöjj hát be angyal
karolj át és repíts
oly bátor még és
karácsonyt
álmodni mer
bennem még a szív.

Rigó Tibor verse legutóbb a Szöveten: