TÁRCA

Juhász Zsuzsanna: Háromlábú kutya

Azért valamit csinálni kéne, mert olyanok leszünk, mint ez. Ez a némber, aki lop, csal, hazudik, kígyót, békát mond mindenkire.
És elkunyerálja vagy ellopja a kajánkat. Ha ellopja, letagadja. Ha elkoldulja, lehet, hogy ki fogja fejezni a csalódását, hogy jobbat várt, finomabbat. A keresetét pedig leköti a bankban, hogy ő maga se nyúljon hozzá. Kell a nehezebb időkre. Igaz, tőlünk sose kérdezi, tudunk-e félrerakni. Talán tudja, hogy nem tudunk. A munkája kissé hanyag, de mindig megmagyarázza, hogy ki tehet róla. A másik, aki rosszul mondta, rosszul működött közre, rossz kedve volt. És nem úgy általánosságban beszél a rossz körülményekről, hanem pontosan megnevezi az ő akadályozóját.
Közben a jóravalóbb, szívesebb munkatársakat folyton azzal bombázza, hoyg szóljanak egy jó szót a főnöknek az érdekében. Hiába mondjuk, hogy ez itt nem szokás, különben is a főnök mindent lát, legalább hat szeme van. De ez őt nem érdekli.
Mert ha minden szál szakad, bedobja, hogy ő rákos. Áttétes, az egyik melléből átment a másikba. És fogdostatja magát velünk, még jó, hogy melltartón keresztül. Ez nem normális, mondja közben, hogy ennyi csomó legyen. Hát tényleg nem ép dolog, az biztos, hogy ennyi nő fogdos egy másikat, és ráadásul én egyetlen csomót se találtam. Biztos rossz szakember vagyok. Bár a többiek is mélyen hallgatnak a csomókról. Biztos jó mélyen vannak, mert a magánorvos meg talált egyszerre hármat is.
De akkor is, nekünk ez a némber olyan, mint a mellső mancsát emelő kutya. Mutatja, hogy bibs, sebzett, nem tudna ő ártani senkinek. A falka meg hisz neki, vadásznia nem kell, viszont kap a zsákmányból. Kutyatrükk és kész. Viszont ez a némber is szépen alkalmazza. Ha baj van a munkájával, azt a rák teszi. Vagy a kolléga. Igaz, vagy három házat örököl, és jócskán van megtakarítása is, hagyjuk, hogy kunyeráljon.
Viszont ha nem lenne rákos, ripityára szednénk, az biztos. Bár mostanában kettészakadtunk, vannak a rákhívők és rákban nem hívők. Vagyis mindenki elhiszi, hogy rákos, csak a mértékben van különbség. Vannak, akik szerint nagyon rákos, és vannak, akik szerint csak sajnáltatja magát. Szerintem meg már az agyára is ráment, ha kutyatrükköt mer alkalmazni emberfalkára. Vagyis közösségre, bár úgy néz ki, hogy bevált. Ha a rákra hivatkozva lepihen, egyik csapat tagjai se mernek szólni egy szót sem. Ráadásul hatalmas mellei vannak, igencsak nehéz elfelejtkezni a rákjáról. S én, kissé túlzottan érzékeny ember lévén, ráadásul előre is görnyedek, ha meglátom. Az enyémek ugyanis kicsik vagy átlagosak vagy tudja a fene, de jobb menteni a menthetőt. Hiába mondogatom bősz agykontrollos módjára, hogy a rák nem fertőző. Én azért elrejtem ha kell, ha nem a melleimet.
Ő viszont mondja, mondja újra és újra, hogy ha nem dolgozna, már rég alulról szagolná az ibolyát.