VERS

Gellén Bianka: Megint

Vágyom rá, hogy azt mondd, végig én voltam
a dísznövények pompájául szolgáló, elkerített terület.
Most kéne, most kellene valami furcsa.
Olcsó bor és dohány ízű lombok alatt suttogni,
hogy végre-sajnos, de újra ébred a nyüzsgés.

Élvezni az esőcseppeket az arcunk peremén.
A szemünk sarkából kémlelni a cukorembereket,
ahogy iszkolva olvadnak bele a Duna habjaiba.
Talán szólhatnánk nekik, hogy ma akciós az esernyő.
Nem panaszkodhatok, elvégre izgalmas belehalni.
Pont, mint amikor először látsz valakit meztelenül.

Gellén Bianka verse legutóbb a Szöveten: