Balajthy Ferenc: Dilemma

Balajthy Ferenc

DILEMMA

(Filofonikus hangok)

Nincsen bűnöm, nem is gyónok!
Csillagrabló csalfa csókok,
Vasra vernek, szélnek szórnak,
Megfeszejtett korpusz szónak.
Fénymorzsában virág szirmom,
Viszem, hozom, amíg bírom!
Ami lenn van, mind elvérzik,
Ott fenn az Űr, – lepetézik…

Keresztfámra a Nap ragyog,
Nem is rab, nem szabad vagyok.
Kutyák tálján csontos kolonc,
Udvar nélkül vagyok bolond.
Csirreg csörög, – merre szarka,
Kifordult a Világ sarka!
Játszadozom, dalt dúdolok,
Ha, nincs bűnöm, nem is gyónok!

Elszegődöm jó zsiványnak,
Rosszlányokhoz tulipánnak.
Röpképtelen egyke kerge,
Nagy a Váram, gyertek csak be!
Golyóálló szívem felett, –
Örök tél lesz, nincs kikelet!
Keresztfámra a Nap ragyog, –
Nem szabad, de rab se vagyok!

Diliházban dilemmázom, –
Az ördöggel vacsorázom.
Jó híremre vigyázom ott,
Hazátlan, és hitehagyott.
Rajtam van a Világ baja,
Egye meg a rossz nyavalya!
Kilábolok minden bajból,
Bár nem vagyok svédacélból!

Diliházban, – dilem-párom,
Gyógyulásom tőle várom!
Szakadjon a kényszerzubbony,
S adjon csókot, ne egy gibbon!
Nincsen bűnöm mégis gyónok,
Reptetnek a király drónok.
Dilem-tegnap, – és dilem(ma),
Maradjon még majd holnapra!