Balajthy Ferenc: (Szür)spirálisan

Balajthy Ferenc

(Szür)spirálisan

A bármi, az mind a semmi,
A sehogy sem minden lehet.
Akárha majd megláthatod,
Soha jön el, téged megkeres!
A hiába, az mindig megéri, –
Ami egyszer, az már sosem.
Mit állítottam még egykoron,
Azt most már félve kérdezem

A várva várt, az messze jár,
De, itt topog egyre mi lehet.
És végből vissza az sosem ér,
A végben vannak a kezdetek.
Ha egyszer mégis megérted,
Máshogy a semmi ugyanúgy.
Mi lehetetlen az mégis volt,
Nincsre, és mindenre a tanú!

A hihetetlen még mind hihető,
S az elveszett veled marad.
Nincs is nincs, de hogyha volt,
A sosem sem az, ki megtagad!
A bizonytalan, bárhogy aligha,
De, a lehet, maga lesz minden.
S körbe-körben a spirál végén,
Nincsen már más csak az Isten!