elfogyott a lendület
a hinta már nem ringat tovább
mert
elernyedtek a
dédelgető kezek

zuhanok

úgy tölt meg a
csobbanás idegen érzése
mint a víz az üres poharat

s a híd
mely egykor apró hinta volt
s mint viharleső néztem róla a
távoli fellegeket

most sötét sátor
tornyosul fölém

összemosódnak az emlékek
mint a fehér
s fekete ruhák

lagymatag mosó-
porként
nem fűz
össze
semmi

csak úszok
akár egy bomló
haleledel

Ternyila Pál verse legutóbb a Szöveten: