Bartha György: 31. levél a tárlat

a megnyitó semmiben sem különbözött a
megszokottaktól volt zongorajáték a függönnyel
elkerített képek előtt egy asztalnál ültünk
a boltos és én ő később valami rögtönzött szöveggel
bemutatott a jelenlevőknek hüledeztem de
túl sok látogató nem volt megtapsolták majd elhúzta
a függönyt lehetett nézelődni emese a rögtönzött
büfét működtette folyt a bor rendesen az öreg elégedett
volt én nem unatkoztam egykedvűen ültem a székemen
néha megesett valaki elém lépett gratulálok mondta
lehet kezet is fogott nem tudom milyen csodában reménykedtem
mintha otthon lennék szólt emese meddig maradunk
kérdezte a boltos válaszolt estig illik maradniuk
a továbbiakban elegendő leszek magam mint a tárlatvezető
akár vissza is mehetnek majd a szállodába ha maradni
nem lesz kedvük a kiállítást még két hétig nyitva tartjuk
közben elvétve be-betévedt egy-egy ember vagy párok
szótlanul körbesétáltak eljönnek majd a festményekért
kérdezte még a boltos már csak azért mert a megmaradt
darabokat a raktárba vitetném ott megőrzik így lesz jó
válaszoltam legalább feleslegesen nem fáradok gondoltam

Bartha György verses regényének előző része a Szöveten: