Bartha György: 30. levél

– Kérem ne értsen félre, nem elutasítani akarom a beszélgetést,
bármi is legyen a feltett szándéka, de most túl fáradt vagyok egy
komoly beszélgetéshez. Inkább lazítsunk, halasszuk el ezt holnapig,
vagy bármelyik másik napra, szívesen partnere leszek… kért emese.
valóban bágyadtnak láttam, és nem kívántam erőszakoskodni, el-
szomorodtam, mert ismerve önmagam, féltem később nem lesz merszem
ismét előhozakodni a pillanatnyi szándékommal. Tudod, hogy az
alkohol lázba, tűzbe hoz, s akkor meg akartam kérni a lány kezét.
Máskülönben visszahúzódó, félénk szoktam lenni. Elhalgattam, megráz-
kódtam, ahogy egy bolhás kutya szokta.
– Rendben – nyögtem ki végül letörten, és néztem ahogy a lány készül a
fekvéshez. – Ne haragudjon, én még nem vagyok álmos, sétálok még egy egy kört.
Ezzel szemben a fogadó bárjába mentem, s a pultnál iszogattam még
töményet, mert ez leviszi a vérnyomásom. Erősen imbolyogva széde-
legtem egy idő után vissza a szobába, a lány már aludt.
Reggel a könyvkereskedő ébresztett bennünket, azt kívánta azonnal menjek vele a
múzeumba, hogy a képek elhelyezését magam intézzem, a nekem
megfelelő, tetsző módon. Figyelmeztetett a kellő fényhatásra is. Végül
a napom jó részét a rendezésseeeel töltöttem, s ezúttal én nem voltam
tárgyalóképes, emese hiába várta leste a pillanatot amikor rátérek elhalasz-
tott témámra. Ehelyett még vacsora után is csak maflán hallgattam, a
lányban is idővel elhalt a feszült kíváncsiság.
– Valami baj van? – kérdezte.
– Nincs, nincs baj… – ingattam a fejem.
Hamarosan végig is dőltem az ágyon, de előzőleg megragadtam a kezét.
gyengéden magamhoz vontam.

Bartha György verses levélregényének előző része a Szöveten: