Debreczeny György: nem tudtam én

eszméletlen vagyok
akár egy halom hasított fa
gördül elő a dolgozók sora
mint feledésbe hulló verssorok
szépet igazat akarva
Tisza mellett Duna mellett

majd emlékezni jó lesz
holt vidék
a város peremén nem én
kotyogok mint elhagyott csolnak
vasasok én mindig pártoltalak benneteket
szép proletár hová mégy?

tanulmányfej
miért mondottál rosszat nékem
áldalak búval víg alommal
engem temetnek
elmaradt ölelés miatt
szeretném ha vadalmafa lennék

szép nyári este van
a cipők táncba fognak
kopogtatás nélkül
gyermekké tettél külvárosi éj
nagyon fáj hogy nem én kiáltok
piros hold körül részeg a síneken

én nem tudtam engem temetnek