Semmi
Támba Renátó
A világ egy foszló tetem,
nem vétkes, csak istentelen.
Ördög, angyal: játékbaba,
Szűz Mária: Nagy Drótanya.
Korhadt gyökér hálójában
izmom sorvadt, álmom kába.
Fülledt falvam kráterében
a nagy Nap bőrömre égett.
Szűk pincémből felkiáltok,
nem felel, csak a hiányom.
Nyirkos szél fúj püffedt számból:
börtönének, méla zárszó.
Mégsem fogynak el a szavak,
bennük kong, hogy nincs Akarat:
üregeim ösztön lakja,
attól vak az összes ablak.
Támba Renátó legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
