Tóth Gabriella (Toga): Cseppek

Eleredt az eső.
Könnyű dolga volt a felhőben rejlő súlynak.
Tartotta hátán az eget,
és cipelt még könnyed terheket,
de fodros szoknyája alól,
mint fáradt kisgyerek, könnybelábadt szemmel,
szökött ki a csepp.
Megduzzadva, bágyadtan mélázott a pergő esőn,
s napsütéssel párává vált.

Nem vagyok felhő.
Rolómat lehúzom.
Zsigereimből fájón,
tűszúrásnyi pontokon át
cseppenek,
s állok,
mint tócsába fulladó,
elfáradt pipetta.