Kovács Jolánka: Mari

Kovács Jolánka

Mari

mínusz tíz volt aznap reggel
ej-ej ez az időjárás
mondta az egyébként szűkszavú szomszéd
a buszállomáson
dülöngélt kissé
de én
én tégedet
most
most azonnal
érted-e
mert én az első naptól
amikor megláttalak
tudod azt a nótát
temetőbe láttalak
temetőbe láttalak meg először

és nézte nézte méregette
véreres szemeivel
majd fölfalta vetkőztette
fogaival tépte le róla
a meleg tollkabátot
bélelt cicanadrágot
pulóvert garbót
és mindent ami alatta volt
jaj a lábikód
láttam a nyáron
azt azt azt
mert én vagyok ebben az utcában
a fenenagy
fenevad
méghogy nem hiszed
én vagyok az
és csattogó fogakkal
szaggatta marcangolta lihegve
a lábáról le
a lábáról le
a könnyű kis téli szőrmés csizmát
szőrcafatokat köpködött
a jeges hókupacokra

ez egy vérengző farkas
futott át Mari agyán
a gondolat
a feje ép volt teljesen ép
az nem kellett az ordasnak
kabátja ruhái csizmája a szőrmék
nyálas foszlányokban hevertek körülötte

hogy fogom ezeket összefércelni
mindjárt jön a busz
töprengett Mari

megfagyok itt meztelenül
ebben a kutya hidegben
mínusz tíz van
én Uram Istenem

Kovács Jolánka verse legutóbb a Szöveten:

Kovács Jolánka: A társ