Siska Péter: Chicxulub

Siska Péter

Chicxulub

A nap végén
a zuhany alatt állsz.
Akár egy törött edényen,
átfolyik rajtad
a forró víz,
az idő, minden ősöd
közös sorsa:

rá gondolsz. A kertre.
A hosszú útra a tűző napon,
a homokra, amivel
megtelik majd
a szád.
Elzárod a csapot.
Még vársz,

Isten a konyhában
már világod maradékát eszi –
meddő édenek,
kimerült,
lakatlan földek,
recsegnek fogai közt
a homokszemek.