Ádám Tamás: A pojáca románca

Ádám Tamás

A pojáca románca

Látványosan emeli szájához
mustárba mártott ujját a pultnál
egy túltáplált idegen, fonódó
debrecenik indulnak világgá, lágyszívű
darázs dong, nevetésre, táplálkozási
tanácsra még várni kell. A nyakon
élethű az anyajegy.

A puhány férfi zakója alkalomhoz illően
idegen, a térhatású Vasarely-kockák
megindulnak a háton, csorognak
a színek, csúszik a járda idelenn.

A dobókockák oldalain azonos
számok villannak, így leszünk
verhetetlenek. Combcsizma indul,
lottónyereményt vizionál néhány
téglalapból kilógó kusza iksz.

Zsírfoltok alakba rendeződve szállnak
az égen, kovászos uborkát kér az
idegen, évgyűrűs lány hozzásimul,
kezdetét veszi a balladával rokon
elbeszélő költemény. A pojáca románca
keretezett szerelem, addig tart, míg
a hurka feketére ég, füstös érzelem.

Ádám Tamás verse legutóbb a Szöveten:

Ádám Tamás: Gipszlányok arcán