Ádám Tamás
Gipszlányok arcán
A hómező fölött repülő fehér sasokról
kellene írni, érezni, hogy vesznek el
a szikrázó fényben. Szárnyuk akárha
két legyezőt nyitnál a huzatos égre.
A gipszlányok arcán csudaszép az eltévedt
hópehely, csak olvad. Vastag púdervakolaton
dolgozik néhány kőműves, szebb aligha
lesz a táj, eltüntethetetlen az erőltetett mosoly.
Becsukódik a fehér ablakszárny, megjegyzi
a tükör a korábbi állapotot, a szabadság
illatát, amikor útlevél nélkül szálltak
a madarak gipszlányok tenyerébe.
Ádám Tamás legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
